Jótékonysági munkája is figyelemre méltó volt. Feleségként, majd elvált asszonyként, két fiú édesanyjaként is megőrizte emberi tartását, sok nő számára példát adott. Mindezek mellett divatikon is volt. Pedig nem volt klasszikus szépség. Mégis szépnek láttuk. Ragyogónak, különlegesnek, királynőinek, ezzel együtt nagyon emberinek. Közel éreztük magunkhoz. Miért? A válasz nem kézzelfogható, szavakkal egyszerűen nem írható le. Mindez egyéniségéből fakadt. Kisugárzása „átjött” a tévéképernyőn és a magazinok címlapján. Ha ő volt a „címlaplány” egy újságon, hiába pózoltak szexisen a topmodellek, hiába néztek csábítóan mosolyogva az összes többi címlapról, férfiak és nők milliói mégis a Dianával megjelenő magazint választották. Igen, őt mindkét nem szerette és csodálta. A háziasszonyok és a divatfotósok egyaránt odavoltak érte.
Patrick Demarchelier, a divatszakma egyik legnevesebb francia fotóművésze is lencsevégre kapta. Képein Diana talán még szebb, mint előtte bármikor. Felszabadult, természetes, magabiztos, vonzó, boldogságtól sugárzó. Belülről fakadóan szép! Valószínűleg ez volt a hercegnő titka. Bár magánéletében sok keserűség érte, ő is esendő volt, ugyanakkor erős. Láttuk szomorúnak is, de csalódásai után talpra tudott állni. Nagy „túlélő” volt. Az egykori szerény, gátlásos óvónő hosszú utat tett meg a hercegnővé válásig, majd a milliók számára példát adó 20. századi nőideálig.

forrás: klikk